Mindig is ide vágytunk! És most megkaptuk a lehetőséget - 2009.01.13-án. De ez nem péntekre esett. Magunk sem hittük, pedig 2008.12.03-án a Ferencvárosi Önkormányzat Képviselőtestülete már döntött az ügyben.

Nekünk ítélte akkor és most pedig aláírtuk a szerződést. Szerződést 67m2 bérleti jogára, 10 éven keresztül, kulturális célra Budapest kulturális szívében, a Ráday utcában.

Hihetetlen öröm, aztán hihetetlen szorongás, az egész csapat ezt érzi. A tények:

• Kicsi, összesen 67m2, mi pedig 500m2-nyi terveket dédelgettünk - nem baj, mert mi megmutatjuk, hogy kis helyen is lehet maradandót alkotni!

• Romos, az ablakokon fütyül a szél, a plafon alól szigetelőanyag kandikál ki  - nem baj, mert nem kell semmit lerombolni, bátran lehet újjáépíteni!

• Semmi nincs benne, se villany, se gáz, se fűtés, csak víz és az is a falban: felázás formájában - nem baj, ezt legalább már nem kell bevezettetni!

• Nem is a Ráday utcában van, csak a címe az - nem baj, a lényeg az, hogy a Rádayból oda lehet látni!

• A nap csak akkor süt be, ha a szemközti ablakról idetéved - nem baj, de a miénk!

Ötletünk, energiánk lendületünk van, meg akarjuk mutatni, mire vagyunk képesek. Sőt, meg akarjuk mutatni, hogyan vagyunk képesek....

Illetve pontosítsunk:

• sok ötletünk van, de mindegyik közös vonása, hogy drága,

• energiánk tényleg van, egy hét alatt sikerült elintézni, hogy lett villanyóránk, sőt egy vízmérőnk is (lehet, hogy ezzel már mérni tudjuk a falban csordogáló vizet is?)

• a lendület megvan, az összes barátnak elmondtuk, de mindegyik kissé sajnálkozva gratulált: szép és nemes terhet vettetek a nyakatokba, de miből fogjátok életre kelteni ezt a romhalmazt?

A lendület még akkor is tart!

Koncepciót szülünk, a pályázatunk részleteit bontogatjuk ki, amivel elnyertük az Önkormányzattól az ingatlan bérleti jogát. Most már nem álom, hanem megvalósítandó terv minden egyes mondat, amit ott leírtunk.

Munkatervet készítünk a 2009-es évre. Közben persze lebontjuk a várpalotai kiállítást és készülünk a Pincegalériába. Esténként - éjszakánként e-mailben cseréljük ki gondolatainkat, mit és hogyan kellene csinálni.

Eldöntöttük, mindenki (már aki most a képernyővel szemben ül és olvassa sorainkat) számára megmutatjuk hogyan csináljuk és kikérjük a véleményét.

Megírjuk fennállásunk első NETREGÉNYÉT.

Több szem többet lát. A jó tanács többet ér néha a pénznél.

HAHÓ!!!! Kedves Olvasó! A véleményét szeretnénk kérni!! A jó tanácsát szeretnénk kérni!! Megnyitjuk az ötletládát, ahová várunk minden hozzászólást! (E-mail címünk: info@splitdeco.hu)

NEM, nem  merünk blogot írni! Mi csak magunk szeretnénk a nekünk szóló leveleket elolvasni, így kevésbé fáj, ha  nem jön levél, vagy ha jön, de a tartalma hajjaj. Talán lesz blog is, később, amikor erősebbek leszünk. Most csak leíró jellegű beszámoló.

Leírjuk mit tettünk, teszünk, tervezünk tenni - és mit gondolunk (de ezt csak moderálva...)

BPIX és DAC

A kiindulási állapot:

Kezdjük a Ráday utcai történetet - ilyen volt/van,  2009. január 13-án:

A cél adott: itt kiállítótermet kell nyitni 2009 áprilisára, esetleg májusára!

De nem egy akármilyen kiállítótermet: ez egy többfunkciós képzőművészeti alkotóműhely lesz; egy olyan digitális alkotó centrum, amely megismerteti a látogatókat a digitális festészeti technikákkal és bemutatja az ezzel a technikával alkotó hazai, valamint külföldi kortárs festőművészeket.

Kiállítóterem lesz, bemutató műhely lesz, szakmai fórum lesz, hazai és nemzetközi digitális művészeti fesztiválok, pályázatok, versenyek kiinduló pontja lesz. NEVE lesz és neves lesz: BPIX lesz, digitális alkotócentrum Budapest szívében, a IX. kerületben.

A funkciókat meghatároztuk kedves barátunk, Zács András építész hihetetlen lelkesedéssel nekilátott a 67m2-ből legalább 120-at varázsolni, papíron. Galéria (ahol még az iroda is elfér), üvegfelületek (hogy kitáruljon a tér), fények (ha már a nap nem süt be, akkor reflektorból), nyerstégla felületek (levakarni a lehámlott vakolatot mégis olcsóbb, mint kijavítani), kispatak (mint vízelvezetés), ötletek, ötletek, ötletek.

Ha elkészül a terv, lesz költségvetés is. Ettől tartunk, de igyekszünk nem erre koncentrálni.

2. fejezet: 2009.02.05.

A mai nap igazán izgalmas volt, egyrészt mert végignéztünk-másztunk egy romos pincét, másrészt mert néhányunk lelke rommá vált. Ez utóbbi regenerálódik, no de a pince?!

A pince helyileg a Rádayban, alattunk van. Amikor a tervlapon láttuk, felcsillant a szemünk: íme a terjeszkedési lehetőség! Később (amikor már bizonyítottunk) megpályázzuk a pincét, és így kétszintes, nagyon eredeti és kezdeti 500 m2-es elképzeléseinkhez közelítő méretű BPIX lesz. No ez volt az elképzelés, a mai bejárás pedig a rideg valóság. Vastag falak, elhanyagolt picerekeszek, amelyekben valamilyen oknál fogva mindenki szemetet tárol (vajon miért nem dobják ki a tulajdonosok egy lomtalanítás során a zsákokba rakott törmeléket, kiégett neoncsövet?). Lehangoló, hideg, elhanyagolt, de minden ajtón nagy lakat! A tulajdont védeni kell (úgy tűnik gondozni nem)! A kétszintes BPIX - még ha minden egyes pincerekesz-tulajdonos hozzájárulna is -, műszakilag úgy tűnik nem jöhetne létre. Nem baj, ez úgy is távlati terv, koncentráljunk a jelenre.

Ellenőriztük a villanyórát: igen, ez alkalmas lesz, hogy kis kedvencünket Konit (hivatalos nevén Canon iPF8000 típusú nagykapacitású nyomtatót) átköltöztessük ide, persze a felújítás után. Koni mindent tud, amivel egy művésznek segítséget és alkotói szabadságot lehet adni. Van neki 30720 db fúvókája, és úgy, de úgy tud vászonra festeni (pontosabban nyomtatni), hogy az ember lélegzete eláll. Aki már állt úgy egy nyomtató előtt, hogy várta a saját alkotása, festménye megjelenését, az el tudja képzelni. Már az előkészület is, a profil kiválasztása. A töprengés, mi lenne a jobb, a vászon simogatása, kiválasztása. Aztán a próbanyomatok, amikor az alkotó (ideges művészlélek) ki-be rohangál az ajtón, hogy a napvilágnál is ellenőrizze a 20 cm-es próbanyomatokon, valóban a lelki szemei előtt lebegő színek realizálódtak a vásznon?

Aztán a döntés: igen, ez a színprofil az enyém! Mentsük el az örökkévalóságnak, és gyerünk, induljon élesben a nyomtatás! Zizeg, dalol, susog, suhan... Tudjuk, műszaki közelítésből most egy 2400 x 1200 dpi felbontású nyomat, azaz giclée készül. Magunk között szólva pedig valóra válik, beteljesül az alkotás. Nálunk mindig nagyon soká tart a művészi nyomat készítése, pontosabban az előkészítése. A műszakis (Árpi) és a művész (Orgó) néha órákon át válogatnak a profilok között. Ez különösen akkor izgalmas, amikor másik művész hozza be hozzánk a digitális képét, hogy nyomtassuk ki. Fél óra múltán már a digitális művészet gyökereinél, a mai kor digitális nagyjainál tartunk.

Egy rendes szolgáltatónál ennyi idő alatt már a számlaadáson is túl kellene esni. Nálunk ez inkább "szakmai fórum" ahová azért (is) jönnek a művészek, mert olyan jól el lehet beszélgetni. Ha egyszer elkészül a BPIX, ezt mindenképpen szeretnénk megtartani.

Ez itt Koni (pontosabban az egyik ikertestvére, mert Koni most kis helyen van, nincs rá ilyen szép rálátás):

3. fejezet: 2009.02.14.

Valentin, vagy ahogyan régebben mondtuk Bálint napja. Előtte péntek 13. Előtte csütörtök 12. amikor is Orgoványi Gábor és Selmeczi Zsuzsanna kiállításának megnyitója sikeresen lezajlott a Pincegalériában. Ilyen sorozat mindenképpen szerencsét kell, hogy jelentsen.

A BPIX tervezett életével kapcsolatban az utóbbi napok egyértelműen meghatározók voltak. Kezdjük 12-ével: a kiállítás megnyitóján kívül még egy igen fontos dolog történt: reggel megkaptuk Zács András építészirodájától a BPIX látványterveit.

Lélegzetelállító! Most csak egy, no mondjuk inkább 2 látványt gyorsan bemutatunk:

Kétszintes álom, belül galériával és rengeteg fénnyel! A hatalmas üvegfelület mögött jobbra a bemutató műhely, balra a kiállítóterem, az emeleten raktár, iroda és öltöző. A nyers tégla oszlopok az üveg mögött, a nyers beton padló, belerajzolt élet mindenkit magával ragadott.

A megnyitón bemutattuk a közönségnek a terveket. Hatalmas sikert aratott. A több mint egy méter hosszú plakátot kint is hagytuk a Mester utca 5-ben, aki szeretné, megnézheti. (És a kiállítást is.....) Elmondtuk, hogy májusban már a BPIX-ben várjuk a vendégeinket. Ha addigra összejön minden.

13-án pénteken mindenki ellenőrizte az internetes lottóját. És Árpi NYERT!!!!!!!!!!!!!!

Ötszáz forintot. Minek utána megállapítottuk, hogy ez nem lesz elegendő rendelkezésre álló forrásaink kiegészítésére és a BPIX kialakítására, komolyabb munkához fogtunk. Feladat a következő:

1. Feltárni minden pályázati lehetőséget.

2. Feltárni mindenkit, aki esetleg tud a pályázati lehetőségekről.

Ha valaki olvas minket és tud ilyet, most szóljon! Nagyon kérjük!

A péntek 13. jó nap volt: igaz a BPIX még csak romokban, de igen kedvező feltételekkel sikerült elintéznünk a szerződést a bankkal, hogy lehessen nálunk fizetni bankkártyával, akár interneten keresztül is. Rosszul vagyok, amikor a közszolgálati rádió valami álszemérmes reklámmentességre hivatkozva kihagyja a szövegből a cég nevét, ha valaki megdicsérne egy partnert, szolgáltatót, ahol jól bántak vele. Akkor pedig, amikor egy zsivány, csaló cégről van szó, ugyanezen reklámmentességre hivatkozva (jujjj nem mondhatjuk ki a bolthálózat nevét, ahol romlott terméket árulnak, igaz, hogy már az ÁNTSZ is bejelentette....) nem adják meg azt a felvilágosítást, aminek alapján elkerülhetnénk, hogy mi is a hálójukba kerüljünk.

Tehát kimondom: a CIB bank internetes fizetési felületét és kártyás fizetését fogjuk használni, mert: nagyon előzékenyek voltak, azonnal tudtak megoldást az általunk felvetett problémára, nagyon előnyös feltételeket adtak meg nekünk és mert mindenkitől kifejezetten jó véleményt hallottunk a rendszerükről.

Közben elkészült az éves munkatervünk is, délután egyeztettük. Röviden összefoglalva:

• 2009. április vége: Felújítás befejezése, Digital Art Catalogue indítása
• 2009. május eleje: a BPIX megnyitása SplitDecoLive élő digitális festészeti bemutatóval
• 2009. május közepe:  BPIX 2009 Nemzetközi Digitális Képzőművészeti Pályázat meghirdetése
• 2009. június: Orgoványi Gábor: Mogyeszt Muszorgszkij és a fraktálok című SplitDeco kiállítása
• 2009. augusztus: a BPIX 2009 verseny győztesének önálló kiállítása
• Közben 2009 májusától decemberéig havonta egy-egy bemutató előadás, ahol az érdeklődők a gyakorlatban ismerhetik meg a digitális festészeti technikákat, a művésznyomatok készítését.

És persze még több apró program, többek között 2 új, lenyűgözően érdekes kiállítás a felsoroltakon kívül, de ezekről bővebb infó később...

Hogy tetszik?

A Netregény jó választás volt. Nem kell félnünk az olvasók váratlan, esetleg agresszív reakcióitól. Úgy tűnik, hogy ez a műfaj nagyjából azzal egyezik meg, mint amikor az ember a tükörrel beszélget. Saját reakcióit reagálja le.

Visszaolvasva az előző fejezetet, a CIB nem is annyira rugalmas, a kezdetben beígért engedményekkel kapcsolatban értesítettek, hogy mégsem …. majd később, persze, csak ha mi is úgy gondoljuk. A terráriumban tartott egér és gondozójának egyenrangú párbeszéde. „Ma nem adok neked enni, mert a heti egy nap diéta nagyon jót tesz. Ugye te is úgy gondolod?” No mit válaszol (és gondol) erre az egér: hát amit mi a banknak.

A válasz egyébként is lehetne a hét mottója kb. így: Soha el nem hangzott válaszok.

Apropója a Pincegalériában lévő kiállítás. Rendszeresen beugrunk megnézni a kiállítást, egyrészt, mert közel van az irodához, másrészt mert nagyon hangulatos, Évivel, aki az egészet felügyeli jól el lehet beszélgetni. Csütörtökön éppen jöttem ki a galériából, amikor egy távoli ismerős elkapott, hogy gratuláljon a kiállítás szervezéséhez, illetve, hogy adjam át gratulációját a két alkotónak, Orgónak és Susynak. Kellemes beszélgetés egészen addig a pontig, amíg el nem hangzott a következő mondat: „Ez egy olyan tehetséges művész! És miből él?”

Mit lehet erre válaszolni? Magyarországon, ha azt mondom, hogy a művész abból él, hogy műalkotásokat állít elő és azokat el is adja, az elfogadhatatlan és sajnos nem is igaz. Szinte nem ismerek olyan ma élő festőművészt, aki megél abból, amihez egyébként ért, amiért egyébként hosszú éveket tanult, próbálkozott, fejlődött. Ha véletlenül valaki megél belőle, akkor pedig azt mondják, hogy sikerhajhász, nem is igazi művész.

Ugye milyen furcsa lenne, ha ezt hallanánk: „Ez egy olyan tehetséges orvos! És miből él?” És hogy meglepődnénk, mondjuk egy ilyen választól: „Éjszakánként szenet lapátol és abból tartja fent magát, így nappal nyugodtan tud hobbyjának áldozni és epeműtéteket hajt végre.”

De ha azt mondanám, (de nem mondom, mert nem igaz) hogy az egyébként hasonlóan 8 év szakmai képzésben résztvevő képzőművész szénlapátolásból él, akkor nem is lepődne meg senki. Legfeljebb megkérdeznék, hol van ez a remek munkalehetőség…

Álszentek vagyunk, a szegény, éhhalál szélén billegő művész operából, irodalomból, képzőművészetből, bárhonnan. Ezt a képet látjuk és szeretjük látni. Nem tartjuk a művész alkotását munkának, amit meg kell fizetni, csak hobbynak, amiért - esetleg - némi szponzori alamizsnát kaphat.

Ha elindul a BPIX, a digitális festészet népszerűsítésén kívül, azt hiszem, népszerűsíteni fogjuk azt is, hogy a festészetet ugyanúgy „munkaként” értékeljék, mint amikor egy színművész fellép, vagy egy operatőr végigdolgozik egy filmmel több száz órát.

Még egy kérdés, amire nem hiszem, hogy el fog hangzani válasz: „Hány jó verset kell egy költőnek megírni ahhoz, hogy egysoros alkotását is versnek ismerjék el?” (Lásd: Weöres Sándor Tojáséj)

Mivel a világ kerek, ha megválaszolja valaki, akkor elvonatkoztathatunk így is: „Hány tájképet kell egy festőnek megfesteni ahhoz, hogy egy ecsetvonását is festmények ismerjék el?”

Most divat klubokat szervezni. Esetleg szervezzünk BPIX klubot a digitális festészet elismertetéséért?

Csatlakozni vágyó van? E-mail cím lentebb….

Ps: egyébként nem szénlapátolásból él, tanít. Ezt még elfogadja a közízlés is.

Ajándék azoknak, akik eddig elolvasták:

Szent Iván éjszakáján

Úgy tűnik, a Netregényt hetente egészítjük ki egy-egy fejezettel. Nem szándékos, csak körülbelül ennyi idő kell ahhoz, hogy legyen valami fontos közlendő is. Vagy annak tartott közlendő...

A hír: Elkészült a Pincegalériában tartott kiállításról a 9sTV híradása. Az Orgóval és Susyval készült riportot a több mint egy órás műsor 49. percének 55. másodpercétől az 53. perc 13. másodpercig tartó, szűk 3,5 perces időintervallumban itt lehet megtekinteni: http://www.keruletitv.hu/9smagazin.html

Ha most elindítja Kedves Olvasó, még lehet közben olvasgatni a Netregényt is. Egyébként érdemes végignézni az egész magazint, egy órán át a kultúra hírei a IX. kerületből, egy olyan kerületből, ahová ezelőtt 10 évvel még háromszor is meggondolta az ember, hogy be merjen-e költözni. Most pedig mindennapra egy kiállítási megnyitó, színházi előadás, zenei bemutató. Szóval ebben a kerületben nem lehet unatkozni, mégis talán közelebb áll az egyszerű emberhez, mint a Belváros. Nem olyan puccos, inkább emberléptékű. Jól esik beülni a Pinceszínházba és Benkóék alatt (mellett) zsíros kenyeret enni hagymával. Ezt az V. kerületben nem teheti meg az ember. Jól esik látni, hogy a Kisképzősök „itthon” vannak, a kiállításuk a természetes fejlődésük része, nem kivagyiság.

Szóval, aki eljut a mezzotintohoz, amit Orgó emleget a riportban, megérti ezt az átmenetet, a művészet és a hétköznapi élet között. A művészet a hétköznapi élet része ebben a kerületben, csak nem szokták ilyen fennkölten megfogalmazni. Elég, ha az ember belül egyre inkább érzi, nem feltétlenül kell deklarálni.

Egyébként a mezzotinto a rézmetszés egyik módja: a rajzot vésett vonalas rajz helyett feketéből fehérbe átmenő finom tónusokkal adja vissza.

A kiállítás a Mester utca 5-ben már csak egy hétig van nyitva. Aki nem látta, most pótolja, a vortex hangulattól függően mindenkiben érdekes gondolatokat ébreszt. Ezt mondják, illetve írják a szépen gyarapodó vendégkönyvben.

Barátok felvetették, mi lenne, ha a BPIX-ben most, közvetlenül a Pincegaléria után egy egynapos, bevezető kiállítást állítanánk össze Orgó képeiből? Tatarozás és felújítás nélkül, hogy kb. 4 hónap múlva, a nagy megnyitón mindenkinek legyen ilyen volt - ilyen lett élménye. Szavazatokat várunk!

6. fejezet: 2009.03.07.

A BPIX-xel kapcsolatos események meglátásunk szerint csigalassúsággal alakulnak. Szinte nem történik semmi, pontosabban az engedélyezési terv készül, illetve zajlik az engedélyezetés és a recesszió. Ez utóbbi miatt kezd sporttá válni, hogy mindenki találgatja, mikor volt utoljára ilyen.

A BPIX-et megálmodó csapatban ezt a sportot nem űzzük, ha valaki elkezd siránkozni, elég annyit mondani: tudod, a béka.

Közkinccsé tesszük a békát: A kamrában két csupor áll friss tejszínnel. Arra keveredik két kis béka, és szerencsétlenségükre beleesnek a csuprokba. Egyik az egyikbe, másik a másikba. Az egyik béka - a realista, bölcs, levonja a következtetést: ez tejszín, a felhajtó erő nem elegendő arra, hogy a felszínén tudjam magam tartani, visszaemlékszem rövid életem legszebb emlékeire és búcsút is veszek a világtól. Így is tett, hosszasan elmélázott még azon, miért verte meg őt így a sors, majd belefulladt a csuporba.

A másik béka - álmokat kergető optimista, levonja a következtetést: ez most tejszín, amiben nyakig ülök, tennem kell valamit, olyan jó dolgok voltak eddig az életemben, nekem még feladatom van, ki kell jutnom innen. És a tőle telhető legnagyobb erővel elkezdett kis lábaival rúgkapálni. Amikor már úgy érezte, elfogyott minden ereje és egy pillanatra megállt, hogy újabb levegőt vegyen, azt vette észre, hogy már nem süllyed el, a tejszínt vajjá köpülte. Elfáradva, meggyötörten, de épségben kikászálódott a csuporból, a harcot megnyerte.

Mindannyian ugyanabban a csuporban állunk a jövő előtt, és még barátaink is néha azt mondják: most akartok belevágni?! Normális ember takarékoskodik, senki nem foglalkozik a művészettel. Talán ilyenkor van igazán szükség a lelki élményekre, ami lehet egy szép festmény, egy kellemesen eltöltött óra egy színházban. A mi alkotásainkból emlékek lesznek, ami lelki erőt ad a jövő építéséhez - így gondoljuk. Persze, lehet, hogy csak az utókor fogja értékelni ezt a „terméket”.

Egy emlék, amit 1936-ban készítettek elő nekünk, egy svéd film: Fürdőzz Budán http://svtplay.se/v/1371245/oppet_arkiv/bada_i_buda

Valóságos időutazás! Régi Böske-híd, régi autók, régi fürdőruhák. Bár svédül van, de nem ez a lényeg, az a 10 perc, amit a megnézésével töltünk ilyen kis lelki erőt adó felüdülés: légifelvételek Budapestről, a Halászbástya, díszőrség, Lánchíd, néptánc, Hősök tere, Nagy-Magyarország virágokból, Vajdahunyad vára a Városligetben és persze fő attrakcióként Budapest fürdői, melyeket a riporter a világ legszebb fürdőinek nevez Európa legszebb városában.

Bízunk abban, hogy 72 év múlva, valaki ugyanilyen élvezettel nézi Kálmán János és Hollós Péter filmjét, az Etűdöket, amely Orgoványi Gábor SplitDecóiról készült. (A Hírlevélben lévő Videótárban megtekinthető több más filmmel együtt!)

7. fejezet: 2009.03.14.

Annak is van előnye, ha nem történik semmi. Most történt, amitől nem lettünk boldogok. A BPIX szép üvegportálját, pontosabban annak tervét egy tollvonással áthúzták a műemlékvédelmi szabályok. A BPIX jó helyen van, egyrészt helyi védettségű, másrészt a háta mögött a Lónyay utcai épület valóban műemlék. Ez egyben azt is jelenti, hogy az utcai frontján semmilyen építészeti módosítást nem engedélyeznek, egybefüggő üvegportált meg végképp nem. Kár, hogy nem tudtuk előbb, sok energia veszett kárba, de sok tapasztalatot is szereztünk. Akkor most innen közelítünk!

A jövő hét programja: a Fővárosi Tervtárból kikeresni az épület eredeti homlokzatát. Nagyon bízunk benne, hogy megtaláljuk. Az ablakok a jelenlegi állapotukban erősen tükrözik a háborút és egyéb harci cselekmények nyomait. A három ablak közül egyik sem egyforma, vélhetően annak függvényében, hogy mi állt rendelkezésre, hol fával, hol fémmel pótolták a keretet, a rendelkezésre álló ablaküveg mérete pedig meghatározta az osztások nagyságát. Szóval, változatos! Ha már nem lesz modern üvegportál, akkor szeretnénk az eredetihez hasonlóan helyreállítani az ablakokat. Jó lenne ehhez valakitől segítséget kapni, de van-e még ma olyan asztalosmester, aki egy háború előtti ablakot az eredeti megjelenésével, de a modern hőtechnikai szabványoknak megfelelően elő tud varázsolni? Aki ismer ilyet, kérjük, szóljon nekünk!

Ahogy ácsorogtunk a sarkon, szemünket a földre szegezve próbáltuk elfogadni a helyzetet és újrafogalmazni a tervet. A pillanatnyi busongásnak egy előnye már biztosan lett: találtunk egy „Emlékező” macskakövet. A fényesre járt rézlapocska Pollák Imre fűszerkereskedőnek állít emléket. Jó ötlet, tiszteletre méltó. (Van róla egy jó cikk, még 2007-be írták, érdemes elolvasni és támogatni. Ma már ugyan 110 euró, de megéri. Íme a cikk: http://www.pipacs.hu/2b/sajto100.html)

Közben a kéményseprőktől is lehangoló hír érkezett: a szellőzőrendszert nem szabad bekötni az egyébként használaton kívül lévő kéménybe. De akkor hova????

Ennek ellenére lendületünk töretlen, ugyanis a kéményseprők 13-án, pénteken látogattak meg minket. Kell ennél több ráutaló magatartás a Sorstól?

8. fejezet: 2009.03.21.

Tehát a Ráday utca 31-ről most kicsit bővebben: a háznak története van, amiből néhány töredék a Tervtárban fellelt tervlapokról hagyta magát megismerni.

A Ráday 31 tervei 1910-ben, Ő Méltósága Báró Thoroczkay Viktorné úrnőt jelölik a bérház tulajdonosának. Minden valószínűség szerint a ház ezt követően, talán már 1911-re fel is épült Reiss Zoltán műépítész tervei alapján.

A Ráday utca felől így nézhetett volna ki (már ha valaki így kiterítve képes lett volna látni, mivel a ház egy T alakú belsőudvart ölel körbe, azaz a J és a B takarja a K-t). Ugye szép? Hát még a kézzel írt statika számítások, amelyek bőrszerű vastag papírra, tussal készültek és a mai napig jól megőrizték állagukat. (Érdekességként, az 1962-es felújítási munkák stencilezett műleírása már közel nem tartja ilyen jól magát.)

A következő tulajdonos ismét egy hölgy lett, Nagyságos Özv. Sváby Lajosné úrhölgy, akiről azért tudunk, mert 1929-ben újabb 2 emeletet húzatott az addig háromemeletes bérházára és annak rendje-módja szerint azt engedélyeztetett, a terveket pedig az építész leadta a Tervtárba.

Zajlott (erősen) az élet tovább, és a tervlapok tanúsága szerint 1942-ben már a bérház a Trieszti Általános Biztosító Társulat tulajdonát képezte, ezt onnan tudjuk, hogy az egyik bérlő (újabb hölgy: Őnagys. Özv. Kun Lászlóné) 1942-ben az egyik bérleményben hirdetési irodát nyitott (ugyan mit hirdethetett?) és galériát építtetett a helyiségben, amelynek engedélyezési tervei fennmaradtak.

Tovább zajlott az élet, így (talán 1946 körül) a Biztosító Társulat kénytelen volt a bombák okozta kisebb folytonossági hiányokat jelentős tatarozással helyrehozni. Ami a metszeten pirossal van jelölve, az bizony leomlott.

Hogy akkor milyen küllemmel állították az épületet a valóságban helyre, nem tudjuk. Fennmaradt azonban a már hivatkozott 1962-es tervdokumentáció, mely vélhetően a mai állapothoz vezetett. A nemes egyszerűség jellemzi az akkor már Tanácsi tulajdonban lévő ingatlan felújítására vonatkozó előírásokat: az összes gipszdíszítést eltávolítani, a műkő lábazatot lebontani.  A letisztult formákra jellemző a homlokzat színezésére vonatkozó tervlapból egy pici részlet: a portálon semmi túltengő díszítés, maratott üveg, gipszdísz.

Ennek is meg van a maga előnye, a helyreállítása nem fog problémát okozni (talán), ha tényleg ezt a megjelenést akarják műemlékvédeni.

A környék: A BPIX szűken vett szomszédai: balról Student Diákszövetkezet, jobbról: egy Ügyvédi Iroda és a Peter Wilhelm Art Center  egy része, a francia udvar végében: a Magyar Rézkarcoló és Litográfus Művészek Egyesülete, egy klímás cég és a Filmes Ház, szemben: a Peter Wilhelm Art Center nagyobbik fele és a sarkon: a Caramia étterem és egy picit túl a sarkon: a Sterling Galéria. És ez mind a Ráday utca 31-ben van!

A Ráday utca túloldalán, (ez már nem a 31 szám) a Stúdió K Színház és a Nagy Nők Szolárium Stúdió.

Jó környék, és még nem is beszéltünk a Ráday utca többi kiállító terméről: GALÉRIA IX (Ráday utca 47.), ART 9 (Ráday utca 47.), FOTOCELLA (Ráday utca 17.), ERLIN GALÉRIA (Ráday utca 49.), RÁDAY GALÉRIA (Ráday utca 8.) stb. Lehetne még sorolni. De a szövegnél a látványosabb képek alább. Figyelemmel a szerzői jogokra már most jelezzük: minden fotó forrása az Internet, ezek közül egyik sem saját alkotás! Akinek ellenvetése van a képek másodközlése miatt, kérjük, jelezze!

Aki az ingyenreklámért akar köszönetet mondani, szintúgy jelezze!

Tehát virtuális Ráday-nézés itt:

10. fejezet: 2009.04.04.

Bár a BPIX építészeti kivitelezésével kapcsolatban még mindig nem sok látszik (a tervek egyeztetése, a kivitelezők leszerződése zajlik), az élet forr a virtuális BPIX-ben.

Elkészült a honlapja (www.bpix.hu), valamint mi, az Artoris Műterem tagjai meghirdettük benne kampányunkat a digitális festészet elismertetéséért.

Sokan nincsenek tisztában azzal, hogy mi a digitális festészet, ezér eleve elítélik. Pedig a digitális festmény a hagyományos festészet egy forradalmian új technika igénybevételével megvalósuló módja, nem irányzat, nem stílus, hanem bármely irányzatban vagy stílusban, de a hagyományos ecset és olajfesték helyett digitális segédeszközökkel, azaz új technikával létrehozott műalkotás. A hagyományos festészethez hasonlóan a festőművész itt is kézi munkával, de ecset helyett digitális ecsettel, vászon helyett digitalizáló táblára, az olaj vagy akrylfesték helyett a tintasugaras nyomtatóban lévő speciális tintával veti vászonra az alkotását. Hogyan készül a digitális festmény: Ugyanúgy mint a hagyományos technikát alkalmazó festészetben az alkotó festhet modell alapján, festmény után, vagy akár csak a képzelete után. Azaz a festőművész digitális ecsettel alkotja meg a művet egy digitalizáló táblán, és amit manuálisan megalkot, az speciális grafikai szoftver segítségével egyből a számítógép memóriájába kerül. Amit alkot, azaz a festmény vagy közvetlenül a digitalizáló táblán (digitalizáló monitor), vagy a számítógép monitorján jelenik meg. Hogy az alkotás kézzel fogható legyen, a festményt ki kell nyomtatni egy RIP szoftver és egy nyomtató segítségével vászonra. Ezt egy speciális nyomtatóval lehet megtenni, amely  a festményt tintafröcsköléses eljárással a festővászonra nyomtatja ki a számítógép memóriájából. Ezt a vászonra nyomtatási technológiát hívják giclée technológiának. (tintafröcsköléses eljárás, mint ahogy a francia szó is erre utal). Az elkészült giclée a hagyományos festményekhez hasonló módon kerülhet keretezésre. Lehet vakkeretre feszíteni, majd díszítő keretbe illeszteni, de a vásznat fel is lehet falemezre, vagy habkartonra kasírozni, így keret nélkül is felfüggeszthető a festmény. A számítógépes technika miatt akár több egymással megegyező példány, másolat is előállítható a festményekből, de ezzel sok művész nem él, hanem csak egy példányban nyomtatja ki az alkotását. A művész dönthet úgy is, hogy alkotását meghatározott számú másolatban, azaz meghatározott példányszám nyomtatja ki. (Ez az úgynevezett zárt sorozat.) De van művész, aki előre meg nem határozott, azaz korlátlan számban fog az alkotásából másolatot készíteni. (Ez az úgy nevezett nyílt sorozat.)

A digitális festészeti technika alkalmazásának rengeteg előnye van a hagyományos festészettel szemben:

• Az alkotó folyamatosan fejlesztheti tehetségét: A digitális alkotás lehetővé teszi, hogy az alkotások bármeddig továbbfejleszthetőek legyenek, egymás vázlatául szolgáljanak. Könnyen lehetővé teszi a művész számára, hogy új irányzatokban, stílusokban is kipróbálja magát.
• Minden eddiginél nagyobb, nemzetközi bemutatkozási lehetőséget ad: A digitális festmények kiállításhoz csak számítógép kell, és az internet segítségével minden eddiginél nagyobb kiállítótérben mutathatók be az alkotások.
• Lehetővé teszi a nemzetközi kiállításokon, versenyeken való részvételt: Lehetővé válik a nemzetközi rendezvényeken való megjelenés, az alkotók művei olyan helyre is eljuthatnak, ahová egyébként a hagyományos festményeket eljuttatni csak nagyon költséges lenne egy kiállításra. A festmény elektronikusan juttatható el a kiállítás helyszínére, ahol a giclée technikának köszönhetően kinyomtatható a művész eredeti elképzelésének megfelelően.
• Nem időigényes: A digitális festészeti technika alkalmazása gyorsabb, mint a hagyományos festési technikák. Míg akár egy kisebb festmény megfestése olajfestési technikával akár több hetet vagy akár hosszabb időt is igényel a technológia és az alkalmazott alapanyagok miatt, addig egy digitális festmény elkészítéséhez csak néhány napra van szükség, természetesen a művész felkészültségének és tehetségének függvényében. Így az alkotó az idejét a szellemi alkotás megteremtésére, nem pedig a fizikai kivitelezésre fordítja.
• Kis anyagköltségű: A digitális festmények előállításához nincs szükség drága alapanyagokra, festékekre, amíg kinyomtatásra nem kerül az alkotás, a festmények tárolásának helyigénye is csak annyi, ahol a számítógép elfér, olyan alkotók is megengedhetik maguknak, akiknek nem áll rendelkezésére a megfelelő infrastruktúra, hely, műterem.
• Segít a modern technikák, az informatika befogadásában: A számítógép előtt ülő alkotó az informatika „jó oldalát”, a kreativitás lehetőségét, a művészi alkotás létrehozását, önmaga megvalósítását élvezheti, de mindamellett a digitális írástudása is fejlődik.
• Több másolat is készülhet ugyanarról az alkotásról: A számítógépes technika miatt akár több, tökéletesen ugyanolyan példány is készülhet ugyanabból a festményből.

Tehát mi úgy gondoljuk, hogy a fentiek miatt a digitális fetészet népszerűsítése fontos dolog, ezért megszületett a felhívás. A felhívás megjelent a BPIX honlapon és a közeljövőben több helyen is találkozhatnak még vele. Leghamarabb itt:

Kampány a digitális festészet elismertetéséért

Mi, az Artoris Műterem tagjai hiszünk abban, hogy a tehetséges magyar alkotók digitális festményei ugyanolyan világkarriert futhatnak be mint Andy Warhol vagy Robert Rauschenberg modern alkotásai. A műalkotás értékét nem az alkalmazott technika vagy a művész lakhelye, hanem az alkotásban rejlő művészi érték kell, hogy meghatározza.

Célunk a digitális festészet megismertetése és elismertetése Magyarországon is, annak tudatosítása, hogy a digitális technika nem cél, hanem eszköz a műalkotás létrehozása során. Ennek elérése érdekében bemutatni és népszerűsíteni kívánjuk a digitális eszközökkel történő festést, törekszünk arra, hogy a mai nemzedék képzőművészei a digitális technikát művészi önkifejezésük során bátran alkalmazzák.

 A fentieket nem az elvek szintjén, hanem gyakorlati lépésekkel valósítjuk meg:

1. Létrehozzuk a Digital Art Catalogue önkéntes nyilvános digitálisfestmény-katalógust, ahová a művészek a digitális alapokon készült festményeiket regisztrálhatják, ezzel szerzői jogaikat tanúsíthatják harmadik fél előtt.
2. Versenyeket hirdetünk a digitális alapokon alkotó festőművészek számára, ezzel mércét állítva az alkotóknak, és irányt mutatva a téma iránt érdeklődő befektetők számára.
3. Létrehozzuk a BPIX kiállítótermet, ahol a digitális alapokon alkotó festőművészek méltó körülmények között bemutatkozhatnak, alkotásaikkal megjelenhetnek az érdeklődő nyilvánosság előtt.
4. Szakmai fórumot alakítunk ki, ahol a digitális alapokon alkotó festőművészek eszmét cserélhetnek, tájékozódhatnak a kapcsolódó technikai fejlesztésekről, szakszerű támogatást kapnak műalkotásaik materializálásához és értékesítéséhez.
5. Létrehozzuk a digitális festészetet támogatók virtuális klubját, a BPIX Klubot azon művészekből és művészetet pártolókból, akik az alábbiakban megfogalmazott elveinkkel egyetértenek:

•  A magyar digitális festőművészetnek van jövője, ennek érdekében a digitális festészetet minél szélesebb körben meg kell ismertetni és népszerűsíteni.

•  A digitális alapokon festő alkotók által létrehozott alkotások ugyanolyan komoly művészeti értéket képviselnek, mint a hagyományos módon festett alkotások.

•  A digitális festmények a hagyományos módon előállított festményekhez hasonlóan szerzői jogvédelem alá esnek, ezért a jogok megszerzése nélküli másolásuk plágium.

• A digitális alapokon festő művészeknek joguk van megélni alkotásaik értékesítéséből, így alkotásaikat senki sem sokszorosíthatja, nyomtathatja ki térítés nélkül.

Jelentkezés a BPIX Klubba itt!

Kérjük, amennyiben egyetért célkitűzéseinkkel és a továbbiakban tájékoztatást kíván kapni programjainkról, lépjen be a BPIX Klubba (tagsági díj nincs):

e-mail: info@bpix.hu

Itt a Húsvét! Kinek mit hozott a nyuszi? Nekünk egy újabb lehetőséget. Mégis jó, hogy a kéményseprők 13-án, pénteken látogattak meg minket. Igaz közel egy hónap alatt, de beérett a szerencsénk: az egyik használaton kívüli kémény a megfelelő átalakítás után átminősíthető szellőző kürtővé, azaz a kiállítóterem szellőzése megoldható lesz, az engedélyezés elől egy újabb akadály gördült el. A megfelelő átalakításra haladéktalanul árajánlatot kértünk a lehetséges kivitelezőktől. Ahogy Woody Allen mondja a Kész Anarchiában: az árak többsége inkább illene a Tadzs Mahal újjáépítéséhez. Talán, mert annak a biztos tudatában vannak, hogy ha nincs szellőző kürtő - nincs szellőzés, ha nincs szellőzés - nincs használatba vételi engedély, ha nincs használtba vételi engedély, akkor az eddig elpazarolt munkánk és pénzünk feneketlen kútba ejtett kő. Recesszió ide, vagy oda, úgy tűnik az építőiparosok nem rohannak hatalmas árengedményeket adva minden egyes munka után

Igaz, Magyarországon az ingatlanok ára sem ment le, állítólag Amerikában mintegy 30%-kal lettek olcsóbbak az ingatlanok az elmúlt egy évben. Nálunk sem az építőipari kivitelezőkkel, sem az ingatlanjukat értékesíteni kívánó tulajdonosokkal nem lehet alkudni. Mi kivárunk, vagy bennünk nagyobb az inercia? (Mintha Friderikusz mondta volna az egyik könyvében: nálunk nagyobb a gravitáció… Hát ez is lehet.)

Szóval nagyon jó Húsvétunk van, szeretnénk, ha másoknak is az lenne. Egy kis ingyenes ajándék (minden on-line marketing tanfolyam ezt sulykolja belénk: attól lesz látogatott a honlap, ha valami ingyeneset ajánlunk, tessék, mi képesek vagyunk tanulni): egy számítógépes játék, pontosabban a demója. Angol nyelvű ugyan, de pont az, ami kell ahhoz, hogy valaki a99 digitális alkotás vonzásába - vagy fellegzősen a bűvkörébe - kerüljön. Egy játék, ahol először csak az ember keze kezd hozzászokni a digitalizáló táblához és a digitális ecset tartásához, aztán szép lassan eljut odáig, hogy akár éjszakákon át próbálja a vizilovat hármasszaltóra bírni, a tehenet megfejni, az olasz poliphoz kocsival vendégségbe menni, fáraók titkát a homokból kiásni, majd a legszebb képeket több ezer színnel életre kelteni, és végül valami önállót alkotni, ami először döcögős, aztán egyre inkább kezd hasonlítani ahhoz, ami az ember képzeletében megszületett.  Azaz megszületik az első saját digitálisfestmény-kezdemény.

A demó az egész folyamat szellemiségét bemutatja, de persze csak egérrel. A letölthető demó mérete viszonylag nagy, kb. 190 MB. Ha nem indul a program, ennek oka az szokott lenni, hogy a videókártya nem megfelelő. A legtöbbször egy új 128MB-os 3D videókártya vásárlása a futási problémát megoldja. Vigyázat, ha az ember rákap, hamarosan eljut odáig, hogy meg akarja szerezni a teljes játékhoz szükséges digitalizáló táblát és ecsetet is. (Jó ajándék gyereknek, felnőttnek, és nem is drága. A teljes szoftver és a szükséges eszközök megvásárolhatók a BPIX Művészeti Webshopban.)

Íme a játék, amiről szó van: a Wacom COLORELLI 3D. Jó szórakozást és nyelvgyakorlást!

A Wacom COLORELLI 3D DEMÓ letöltéséhez KATTINTSON IDE!

Bátorságunk az oroszlánéval vetekszik: kiküldtük első értesítésünket barátainknak és üzletfeleinknek arról, hogy hamarosan megnyílik a BPIX Digitális AlkotóCentrum Budapest IX. kerületében, a Ráday utcában.

Jeleztük a levélben azt is, hogy a nyitást követő első jelentős kiállításon Orgoványi Gábornak, az Artoris Műterem művészeti vezetőjének legújabb SplitDecóit mutatjuk be.

Sőt, azt is leírtuk, hogy a BPIX Digitális AlkotóCentrum tevékenységét az érdeklődők részletesebben a www.bpix.hu oldalról ismerhetik meg, azaz jeleztük, hogy elindult a BPIX saját honlapja is.

Három ilyen nagyhorderejű bejelentés a művészeti körökben legalább akkora érdeklődést váltott ki, mint a kormányváltás híre a nyugdíjasotthonban.

Akkor most a hírekkel kapcsolatban feltett kérdésekre a válaszok így csokorban (szerencsére nem mutattak a kérdések nagy szórást):

Mit jelent a hamarosan?

A hamarosan egyenlő belátható időn belül. Mindenki más időtartamot képes belátni, az építési engedély kiadása szempontjából, ha a megadott maximális 30 napos ügyintézési határidő 29. napjára tervezi az ügyintéző az engedély kiadását, az már a „hamarosan kiadjuk” kategóriát jelenti.

Az építési vállalkozó által vállalt 6 hetes kivitelezési idő szintén a „hamarosan befejezzük” jelentéssel bír. Konkrétan nem tudjuk, a hamarosan milyen dátumot takar, de terveink szerint legrosszabb esetben is június 15-re nyitni kell. De mi szeretnénk ennél hamarabb, azaz hamarosan nyitni.

Mivel rukkol ki Gábor a következő kiállításon?

Erre már konkrétabb választ lehet adni, mivel a kiállítás munkacíme már régóta megvan: Mogyeszt Muszorgszkij és a fraktálok, a SplitDecók is ehhez a témához, amolyan Orgósan fognak kapcsolódni. Ahogy egyszer egy interjúban mondta:  „Az az örvény, amit Muszorgszkij kavart egyszerű zongoradarabjával, engem visszasodort a gyökerekhez, hallgattam őt, és újraértelmezett változatait, és eldöntöttem, hogy megfestem annak a bizonyos kiállításnak a képeit - ahogy én képzelem..."

A kiállításra kerülő tíz SplitDeco stílusban megfestett kép tartalmi ihletét Muszorgszkij: Egy kiállítás képei című zenéje adta, amely zenemű maga is képek ihletésére készült. Az Egy kiállítás képei megalkotásának ösztönzője tragikus esemény, a zeneszerző jó barátjának, Viktor Hartman festőművésznek elhunyta volt. Halála után, 1874 tavaszán kiállítást rendeztek Hartman rajzaiból és akvarelljeiből és Muszorgszkij, aki rendkívül szerette Hartmant, és akit a festő halála mélyen érintett, elhatározta, hogy zenében rajzolja meg elhunyt barátja jelentősebb képeit, önmagát is megrajzolva, amint a kiállításon sétál, és hol derűsen, hol bánatosan emlékszik vissza az elhunyt, nagy tehetségű művészre.

Gábor ezt a láncot fűzte tovább, alkotásaival a KÉP-ZENE lánchoz most újabb láncszem, KÉP került.

A kiállítás több lesz mint egy szokásos tárlat: nemcsak a SplitDecók kerülnek a térben bemutatásra, hanem a látogatók megtekinthetik az eredeti Hartman féle alkotásokat is, pontosabban az eredeti kiállításon kiállítani vélt képeket, mivel azok egy tűzvész következtében később megsemmisültek.

Az új képeket egyelőre nem mutatjuk be, de hogy valamit mutassunk is, egy eredeti Hartman kép, a kiállítás képeiből:

A BPIX honlappal kapcsolatban nem volt kérdés, úgy tűnik, azt megnézték és kielégítő volt……

A 13. fejezet egyben azt is jelenti, hogy 13 hete igyekszünk mindent elkövetni annak érdekében, hogy a BPIX a Ráday utcában megnyíljon. De már talán célegyenesben vagyunk: építési engedély beadva, ígéret a gyors ügyintézésre megkapva, kivitelező kiválasztva.

Azaz csak az engedély kiadására várunk és már kezdődik is az építkezés. Elvileg a határidők tarthatók, ha nem jön közbe semmi. Az igaz ugyan, hogy az engedély kiadására várunk, ez azonban nem jelenti azt, hogy semmittevéssel telne az idő. Az elmúlt héten lezajlott Szegeden egy SplitDeco kiállítás, ahol Gábor alkotásai sikert arattak a visszhangból ítélve. És mindezek mellett újabb hallgatói csoport kezdte meg a digitális festészet terén szárnybontogatását Orgó keze alatt.

Sőt, megszületett a BPIX IFI-2009 Digitális Festészeti Verseny felhívása is. Igaz, ez még nem publius, annyit azonban elárulhatunk, hogy 18 év alatti amatőr, műkedvelő fiatalok digitális festményeit várjuk, a fődíj pedig témába vágó, egy Wacom Bamboo A6 Wide méretű digitalizáló tábla és egy hozzá való 512 nyomásérzékelési szintű Wacom Bamboo digitális toll lesz. A felhívás hamarosan megjelenik a BPIX Digitális AlkotóCentrum weboldalán, a www.bpix.hu oldalon.

A felújítást követően többek közt ezt a kis Wacom csodát is ki lehet majd próbálni a BPIX Ráday utcai kiállítótermében. Tényleg csoda a maga nemében: a Wacom szakemberei jól felismerték a növekvő igényt a hétköznapi önmegvalósítás lehetőségére az átlagemberek között, kifejezett tekintettel a fiatal generációra, akiknek már a kisujjukban van a számítógép kezelése, ez az eszköz kifinomult kezelési és rajzolási lehetőséget nyújt azoknak a PC használóknak, akik ki szeretnék fejezni egyéniségüket, meg szeretnék mutatni művészi látásmódjukat a nagyvilágnak.  Ez a tábla és hozzá a digitális toll (ecset) hatalmas segítség a kezdők számára ahhoz, hogy belépjenek a digitális művészet és alkotás világába.

Az alábbi kis alkotást is egy ilyen Wacom táblán készítették, a YouTube-ról letölthető. Persze az ilyen alkotások létrehozásához azért csak a tábla nem elegendő….

14. fejezet: 2009.05.02.

Tegnap volt a nagy nap! Meghirdettük a BPIX IFI-2009 Digitális Festészeti Versenyt. Mivel mi jó célnak tartjuk, és gyerekeknek szól (a reklám helyett azonban inkább a nyereményekre költenénk), kérünk minden olvasót, hogy akinek tudja, továbbítsa rövid kis felhívásunkat:

Van egy jó képed?

Akkor jelentkezz BPIX IFI-2009 Digitális Festészeti Versenyre, és alkotásod bekerülhet a nemzetközi Digital Art Catalogue-ba!

Várjuk a 18 év alatti fiatalok bármely grafikai programmal, irányzatban és stílusban készült digitális alkotásait, rajzait, grafikáit, festményeit!

Értékes díjak! Infó: www.bpix.hu

Aztán várjuk a jelentkezéseket … Furcsa dolog, hogy eddig ilyen nem volt, holott olyan kézenfekvő: a digitális technika, az internet a családok jelentős hányadába közvetlenül, vagy közvetetten beszivárgott. Van számítógép, a gyerekek szépérzéke, alkotási vágya születési adottság, egyre több speciális oktatási intézmény van, amely ezt figyelembe is veszi, és mégsem terjedt el a digitális festészet. Lehet, hogy egyszerű piacféltés, amikor normálisnak tűnő művészek is megkérdezik, hogy ez egyáltalán művészet? Mintha a művészet az alkalmazott eszközön, nem pedig a belső értékeken, a tehetségen múlna.

A versenytől sokat várunk (no nem anyagilag, mivel ez számunkra csak költséggel jár), szeretnénk, ha a fiatalok legalább fel mernék vállalni: ez művészet. Talán akkor az előző nemzedék, szülői jogon szintén magába néz, és a számítástechnika ilyen békés célú, léleképítő felhasználását maga is támogatandónak ítéli meg.

Aki nálunk, a mi hatásunkra kezd el festegetni, nem kap OKJ-s szakmát, megélhetési lehetőséget a kezébe, de hogy szebbé tesszük az életét, az biztos. Ahogy a színházba is ezért a lelki szépségét megyünk, a koncertet ezért az élményért hallgatjuk meg, talán egyszer eljutunk odáig, hogy egy kreativitást és aktív hozzáállást igénylő alkotó folyamatot, a képalkotást (és ez teljesen mindegy, hogy hagyományos olajfestékkel, vagy digitalizáló ecsettel történik) az élet szerves részének tekintjük.

Nosza, nem kell szégyellni, ha már a 18-at többszörösen meghaladtuk, próbáljuk meg, csak a magunk gyönyörűségére. Aki most a 18 év alattiak versenyébe nem fér bele, ne búslakodjon, hamarosan indul a felnőtt verseny is.

Egy link annak, aki a versenyen indulni akar:

Az idő halad, a szekér szalad.  Csak kérdéses, hogy milyen irányba szalad éppen. Jelenleg a BPIX újabb áttervezése zajlik, a háztulajdonosok egy részének ellenállását figyelembe vettük, nem újítjuk fel az ingatlant (saját pénzünkön), hanem kizárólag olyan tatarozási munkákat végzünk, amelyek nem építési engedély kötelesek. Így, sajnos a szép - eredeti állapotot helyreállító - portál és a teret kissé növelő galéria építése is elmarad. Ez bonyolítja a feladatot, ahogy szokták mondani: kihívás, hiszen a 67 m2-en kell megoldani azt, amire egyébként 500 m2 is kevés lenne. Éppen ezért különösen fontossá vált a BPIX belső arculatának, berendezésének nagyon pontos és előrelátó megtervezése. Nincs felesleges hely, még a vásznak méretét is pontosan kell meghatározni. Ez legalább 2 héttel megint eltolja a várható megnyitást és természetesen rengeteg plusz munka és költség.

A hét jó híre ezek után mi más lehetne, mint a BPIX IFI-2009 Digitális Festészeti Verseny: elkezdtek beérkezni a versenyművek. Többen telefonon megkerestek minket, hogy tényleg bármilyen grafikai programmal elkészült alkotásokkal lehet pályázni? Igen, ez tényleg így van, mint ahogyan a felhívásban is szerepel. A kérdés mögöttes tartalma persze arra vonatkozik, hogy nagyon sokan dolgoznak olyan szoftverrel, aminek az eredete kétséges. Ez nem feltétlenül kell, hogy így legyen, hiszen nem lehet arra hivatkozni, hogy a legálisan beszerzett szoftver drága. Az igazán nagy szoftverfejlesztők (saját piaci érdekeiket is szem előtt tartva) általában 1 hónapos próbaverziókat letölthetővé tesznek, legfeljebb butább verzióban, és mára már az ingyenesen letölthető képalkotó szoftverekből is szép csokor van. (Bővebben a www.bpix.hu Információk menüpontjában.) Nagyon jó és kedvtelésből festegetőknek mindenképpen ajánlható a személyes használatra ingyenesen letölthető PhotoFiltre program, ami ráadásul magyar nyelvű.

Az alábbiakban a PhotoFiltre programmal egy lófej készül, itt cca. 3,5 perc alatt, azért a valóságban ez egy hosszabb folyamat, de illusztrálja, hogy bárki számára jól kezelhető a program. Használható egérrel is, de azért festéshez a digitális ecset és a digitalizáló tábla kényelmesebb. Ma már ezek az eszközök akár húszezer forintból beszerezhetők és nemcsak a grafikai programokban rajzoláshoz, festéshez használhatók, hanem más pl. Windows alkalmazásokban is működnek akár egérként, akár rajzceruzaként.

16. fejezet: 2009.09.22.

Mintegy 4,5 hónap elteltével folytatódik és egyben befejeződik a netregény: 2009. október 02-án megnyílik a BPIX Digitális AlkotóCentrum a Ráday utcában!

Azért röviden az elmúlt időszak eseményei, onnan, ahonnan abbahagytuk: